/Nessie szemszöge/
Kénytelen voltam iskolába menni, pedig maradni akartam a többiekkel tervezgeti. De nem, nekem muszáj iskolába járnom. Idegesen toporogtam a bejárat előtt és barátnőmet vártam.
-Szia, Ness! – lépett elém valaki. Szememet megforgatva felpillantottam.
-Szia, Mark! – köszöntem bájosan. Nem hiszem el, hogy apának az a zseniális ötlete támadt, hogy engem itthon hagynak, hogy vigyázzak rá. – Phoebe-t nem láttad?
-Nem.
-Kár, de azért neked is elmondom. Elmehetnénk együtt moziba. Mármint mi hárman, aztán beülhetnénk pizzázni. Gondolom, még nem is ismered annyira a várost.
-Szerintem remek ötlet.
-Jó, akkor majd mondom mit beszéltünk meg Phoebe-vel. Szia – intettem neki, majd elmentem.
-Apa te sem gondolod komolyan ezt –csattantam fel.
-De igen is komolyan gondolom. Markból nem lehet vámpír és ezt neked kell megakadályoznod.
-Azt akarod mondani, hogy maradjak itthon és vigyázzak egy emberre, mikor az, akit szeretek veszélyben van? Te sem csinálnád meg. Anya után mennél, vagy bármelyikünk után, ha baj lenne.
-Ez igaz, de te félig ember vagy, bajod is eshet akár.
-De én ott akarok lenni – makacskodtam.
- Tudunk vigyázni magunkra és hidd el Olira is fogunk, de most gondolj a barátaidra. Nekik is szükségük van rád.
-Itthon hagysz egyedül, de nem engeded, hogy veletek tartsak, ez azért sokkal veszélyesebb.
-Ezért marad veled itthon édesanyád.
-De Edward – próbált megszólalni anya. Tudtam, hogy nem akarja apát elengedni, de abban is biztos voltam, hogy jobban félt engem, mert csak félig vagyok vámpír.
-Esme is itt marad – mondta nagypapa.
-Köszönöm, hogy ennyire óvtok, de boldogulok egyedül is.
-Kicsim, ne legyél morcos – anya mellém lépett és magához vont.
-De én is vagyok olyan jó, mint ti – a hangom már akadozott a sírástól.
-Ez nem kétséges, de sebezhetőbb is vagy. Együtt vigyázunk a barátaidra és szórakozunk is. Rendben? – tudtam, hogy nem tudok ellenük hatni, így hát beleegyeztem.
-Jó rendben – sóhajtottam.
-Nessie – kiabálta nevemet egy ismerős hang. Megálltam és hátra fordultam.
-Végre meghallottál. Már majdnem kiköptem a tüdőmet.
-Sajnálom, elgondolkodtam.
-És min? – kérdezte aggódva.
-Csak a család nagy része elutazik és hárman maradunk itthon, pedig én is menni akartam.
-Hát nekünk az csak jó, hogy nem mész. Találkoztam Markkal ő mondta, hogy moziba akarsz menni.
-Igen, már régen voltam.
-Szerintem remek ötlet.
-Valóban és végre jobban megismerheted Markot.
-Mire célzol?
-Kíváncsi vagyok, hogy mi történt azon az estén, amikor először mentünk moziba, de még arról sem számoltál be. Tehát arra gondoltam, hogy újra besegítek – mosolyogtam mindent tudóan.
-Nincs mit elmondanom. Beszélgettünk, nevettünk.
-És? Függőben hagytad a mondatot. Mi volt még? – a válasz helyett elpirult.
-Csókolóztatok? – lepődtem meg, de nem folytattam hangosan, mert már beértünk az osztályba.
