21. fejezet 1. rész

Köszönjük a 30 rendszeres olvasót.

/Nessie szemszöge/

Kénytelen voltam iskolába menni, pedig maradni akartam a többiekkel tervezgeti. De nem, nekem muszáj iskolába járnom. Idegesen toporogtam a bejárat előtt és barátnőmet vártam.
-Szia, Ness! – lépett elém valaki. Szememet megforgatva felpillantottam.
-Szia, Mark! – köszöntem bájosan. Nem hiszem el, hogy apának az a zseniális ötlete támadt, hogy engem itthon hagynak, hogy vigyázzak rá. – Phoebe-t nem láttad?
-Nem.
-Kár, de azért neked is elmondom. Elmehetnénk együtt moziba. Mármint mi hárman, aztán beülhetnénk pizzázni. Gondolom, még nem is ismered annyira a várost.
-Szerintem remek ötlet.
-Jó, akkor majd mondom mit beszéltünk meg Phoebe-vel. Szia – intettem neki, majd elmentem.
-Apa te sem gondolod komolyan ezt –csattantam fel.
-De igen is komolyan gondolom. Markból nem lehet vámpír és ezt neked kell megakadályoznod.
-Azt akarod mondani, hogy maradjak itthon és vigyázzak egy emberre, mikor az, akit szeretek veszélyben van? Te sem csinálnád meg. Anya után mennél, vagy bármelyikünk után, ha baj lenne.
-Ez igaz, de te félig ember vagy, bajod is eshet akár.
-De én ott akarok lenni – makacskodtam.
- Tudunk vigyázni magunkra és hidd el Olira is fogunk, de most gondolj a barátaidra. Nekik is szükségük van rád.
-Itthon hagysz egyedül, de nem engeded, hogy veletek tartsak, ez azért sokkal veszélyesebb.
-Ezért marad veled itthon édesanyád.
-De Edward – próbált megszólalni anya. Tudtam, hogy nem akarja apát elengedni, de abban is biztos voltam, hogy jobban félt engem, mert csak félig vagyok vámpír.
-Esme is itt marad – mondta nagypapa.
-Köszönöm, hogy ennyire óvtok, de boldogulok egyedül is.
-Kicsim, ne legyél morcos – anya mellém lépett és magához vont.
-De én is vagyok olyan jó, mint ti – a hangom már akadozott a sírástól.
-Ez nem kétséges, de sebezhetőbb is vagy. Együtt vigyázunk a barátaidra és szórakozunk is. Rendben? – tudtam, hogy nem tudok ellenük hatni, így hát beleegyeztem.
-Jó rendben – sóhajtottam.
-Nessie – kiabálta nevemet egy ismerős hang. Megálltam és hátra fordultam.
-Végre meghallottál. Már majdnem kiköptem a tüdőmet.
-Sajnálom, elgondolkodtam.
-És min? – kérdezte aggódva.
-Csak a család nagy része elutazik és hárman maradunk itthon, pedig én is menni akartam.
-Hát nekünk az csak jó, hogy nem mész. Találkoztam Markkal ő mondta, hogy moziba akarsz menni.
-Igen, már régen voltam.
-Szerintem remek ötlet.
-Valóban és végre jobban megismerheted Markot.
-Mire célzol?
-Kíváncsi vagyok, hogy mi történt azon az estén, amikor először mentünk moziba, de még arról sem számoltál be. Tehát arra gondoltam, hogy újra besegítek – mosolyogtam mindent tudóan.
-Nincs mit elmondanom. Beszélgettünk, nevettünk.
-És? Függőben hagytad a mondatot. Mi volt még? – a válasz helyett elpirult.
-Csókolóztatok? – lepődtem meg, de nem folytattam hangosan, mert már beértünk az osztályba.

Díjak

Kicsit lemaradtunk egy díjjal és ma is kaptunk egyet.


1. Meg kell köszönnöm a díjat!
2. A logót ki kell tennem a blogomba!
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam!
4. Írni kell magamról min. 5 dolgot!
5. Tovább kell adnom a díjat min. másik 5 blognak!
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

1. Köszönjük a díjat MN -nek.

Dóry: majd ha lesz ír.

Én: 1 Team Edward
2 Mehetek Eclipse premierre
3 Utálok egyedül lenni.
4 Ezen a történeten kivűl, van még kettő sajátom, és hamarosan elkezdem a harmadikat
5 Szeretem az animéket
Benina: Szavakat a díjak helyett "kampánya" miatt nem küldöm tovább senkinek, de szerintem, mert rengeteg Twilight-os blogot olvasok mindenki megérdemelné.








Köszönöm szépen a díjat NUSINAK

Ez egy blogger díj. A szabályok a következők:
1.) Ha valaki adja, én elfogadom ellenvetés nélkül.
2.) A logót kirakom a blogomba.
3.) A szabályzatot kirakom a blogomba.
4.) Megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet.
5.) Kitöltöm a tesztet és kirakom a blogomba.
6.) Megnevezem,hogy kitől és mikor kaptam, és nagy, színes betűkkel kirakom a blogomba.
7.) Betartom a szabályokat.

Teszt:
Rám vonatkozó része:

Név: Boglárka

Becenév:Bogíí,Boo

Lakhely: Magyarország,Belezna

Születési hely: Magyarország, Nagykanizsa

Magasság:kb 169cm

Foglalkozás:Tanuló

Testvérek: van 2 bátyám

Anyanyelv: magyar

Beszélt nyelvek: német

Gyűjtemény: könyvek,filmek. plüss állatok

Cipőméret:38-39

Iskola: Dr. Mező Ferenc Gimnázium És Közgazdasági Szakközépiskola

Kedvencek: Robert Pattinson, Twilight Saga, The Vampire diaries

Hobbi:olvasás,blogolás,zene

Zsebpénz:mikor hogy

Kívánság az:hogy felvegyenek egy egyetemre

Álom: vagy olyat álmodok,amire nem emlékszem,vagy ha emlékszem általában zavaros :S

Szerencseszám: 9

Szeretnék találkozni: az olvasóimmal, és kedvenc színészeimmel

Háziállatok: sajnos nincs:(

Dóry részéről:
Név: Dóra

Becenév: Dóry

Lakhely: Magyarország, Zala megye, Belezna

Születési hely: Nagykanizsa

Magasság: 168 cm

Foglalkozás: tanuló

Testvérek: 1 öccs

Anyanyelv: Magyar

Beszélt nyelvek: német

Gyűjtemény: könyvek, filmek, plüssállatok

Cipőméret: 39-40

Iskola: Általános Iskola Miklósfa (MÉG!!!)

Kedvencek: Jackson Rathbone, Robert Pattinson, Twilight saga meg még sok minden

Hobbi: olvasás, blogolás, zene, biciklizés

Zsebpénz: mikor hogy

Kívánság: vegyenek fel a Mező Ferenc Gimnáziumba, onnan pedig egyetemre.

Álom: két verzió van: a) nem emlékszem rájuk

b) olyan hülyeség, hogy a hasunkat fogva nevetünk rajta.

Szerencseszám: 7

Szeretnék találkozni: a kedvenc színészeimmel, énekeseimmel és egyszer az egyik távoli barátommal is.

Háziállat: 1kutya, 1 macska

És nagyon szépen köszönjük Nusinak-nak akitől 2010.03.21-én kaptam a díjat.

20. fejezet

Hát nagyon sajnáljuk, hogy mostanáig nem volt friss, de sajnos nem volt ihletünk. A fejezet elejét Dórynak köszönhetitek, és itt megjegyzem, hogy én azért nem írtam sokat, mert nem tudom, hogy Dórynak mi jutott eszébe, hogy mi lesz Edward terve. Jövő héten kiderül. Jó olvasást. Remélem tetszeni fog és még nem hagytatok el minket ennyi kimaradás után. Puszíí Bogíí

/Edward szemszöge/
 
-Oké. Gondolom kitaláltátok, hogy Alice –nek látomása volt – kezdtem halkan. Mindenki bólintott. – a látomásban az volt, hogy Felix, Oliver és egy másik Volturi –s tag harcolt hat másik - gondolom újszülött - ellen. Mark is ott volt.
-Hogy mi? – nézett rám lányom.
-Igen. Mark –ból vámpír lesz.
-Ezt nem hagyhatom. Hisz akkor mi lesz Phoebe –vel?
-Várj egy kicsit. Még nincs vége a látomásnak. Mark és Oliver egymás ellen harcoltak. Majd hirtelen egy másik vámpír ráugrott Oliver –re. Egy férfi azt kiáltotta: „Tűz!” Oli –t ekkor egy tűzkarika vette körül. Majd felemelte a kezét és szél támadt. A kör egyre kisebb lett. Majd te – itt kislányomra mutattam – kirohantál a fák közül és Oliver ölébe vetetted magad. Oli azt mondta, hogy: „Mondtam, hogy legyél jó kislány.” És te erre azt válaszoltad, hogy: „ Muszáj volt tudnom, hogy jól vagy –e.” Majd a tűz elért titeket. És a lány odafutott és könnyek nélkül siratta Oliver –t. – fejeztem be a mondandómat.
Senki ne szólt. Mindenki a padlót vagy a szőnyeg mintázatát bámulta.Még mindig nem szólt senki. Mintha egy hullaházban lennénk. Csak Reneesme vad és gyors szívdobogását hallom. Egy légy épp az ablakon át akar bejutni a nappaliba. Senki nem mozdult. Mintha valóban csak márványból lennénk faragva. Ha nem hallanám a gondolataimat, azt hinném, valóban megkövültem. Egy Ford Focus húzott el az úton. Csönd van. Senki sem gondol semmire. Bár kedvesemet ne tudom. Az ő gondolatai örök rejtélyek a számomra. És végül mégis csak gondol valaki valamire. Az én kicsi lányom. Illetve nagylányom. Ezt a gondolatot kaptam el:
-„Meg kell mentenem Oli –t! Ő nem halhat meg!”
-Nessie! Nem fogsz odamenni. Megtiltom, hogy odamenj! – törtem meg a csendet. Most én kerültem a középpontba. De ezt már megszoktam.
-De apa! Ő az én „nagy Ő –m”. Ő olyan nekem, mint neked anya. Érted? Nem hagyhatom, hogy meghaljon.
- Tudom, és már azt is tudom, hogy hogyan fogjuk ezt megoldani – mondtam sejtelmesen. Már kezdett körvonalazódni bennem egy terv. Láttam, hogy húgom szeme a távolba mered, és már én is láttam, amit ő.
- Mit látsz, drágám? – kérdezte Jazz.
- Ed tervét.
- És mi az? – kérdezte egyszerre Bella és Nessie.
- Na, jó. Szóval a tervem az, hogy…

/Oliver szemszöge/

A repülőút emberi szemmel nézve hosszú volt. De a vámpír szemével elég rövid. Egy szállodában szálltunk meg.
-Kivételesen kérjünk külön szobát. Rendben, Oli?
-Persze.
Három szobát vettünk ki. Ha vámpír vagy, elég sok pénzed lesz. Így eléggé feltuningolt szobákat vettünk ki. Tágas volt. Hatalmas ágy, óriási fürdőszoba fürdőkáddal és zuhanykabinnal. Nincs szükségem arra, hogy fürödjek, de most valahogy nem tudtam megállni. Volt ott hifi, meg minden. Egy csomó CD –vel. Még a saját CD –met is megtaláltam. Azon volt rajta a szerelmes dalom a Long Time Coming. Betettem a hifibe és a habokban elmerülve hallgattam a saját hangomat. Szinte ugyanolyan volt a hangom, mint emberként. Mikor véget ért a szám, újraindítottam az egész CD –t. És elsőnek csendült fel The Distance című szám. Egészen reggelig feküdtem a kádban és hallgattam a CD-met, miközben próbáltam visszaemlékezni. A zenék szinte irányították elmémet, visszaidézték a párizsi életemet.
Támadó állásba helyezkedtem, amikor megláttam a felém közeledő alakokat. Ám az apró kis szívdobogás belopta magát a fülembe. Mint egy lágy dallam, úgy szólt. Megfeszített izmaim elernyedtek és pár lépést tettem az idegenek felé.
- Bella, menj hátrébb Nessie-vel – mondta az egyik vámpír és a szólított elé állt. A nő karjában egy kislányt tartott, aki egy pillanatra sem vette le rólam csokoládébarna szemeit. A nő karjai óvón ölelték őt, de mit sem törődött vele. Felemelte apró kezecskéjét és a vámpír arcához érintette.
- Edward –szólalt meg Bella –mert így nevezte az előbb. – Először próbáljunk beszélni vele.
- Jó, de ti maradjatok itt – mondta Edward, majd óvatosan elindult felém. A kislány nem törődött az utasítással, kiugrott a nő karjai közül és felém szaladt, majd a nyakamba ugrott.
- Kicsim – csúszott egy oktávval feljebb Bella hangja. Tehát ők a szülei. Mindketten mellénk siettek és feszülten figyelték, hogy mit teszek. A kislány –pont, mint az előbb – felemelte kezét és az arcomhoz érintette. Egy képet mutatott, ahol egy szobában ülünk, kezemben egy gitár, ő pedig énekel.
- Nessie, gyere ide apához – mondta a férfi.
-Nem fog bántani – mondta ellenkezve a férfivel, majd újra felém fordult.
-Nem fogom bántani – ismételtem. Hogyan is bánthatnék egy ilyen csodálatos tüneményt. Mindketten fellélegeztek a megkönnyebbüléstől.
-Az én nevem Edward Cullen. Ő a feleségem Bella, akit a kezedben tartasz pedig a kislányunk, Reneesmé.

Tehát az egész hazugság volt. Soha nem voltam Volturi és nem a Cullenek törölték az emlékezetemet. Az érzéseim nem csaptak be. Akkor is szerettem már őt, és most is –még akkor is, ha nem ismertem meg. Minden eszembe jutott. Amikor megismertem őt, a délutáni játékok, amikor Forks-ba utaztam húsvétkor. Azután találkoztam Jacobbal és verekedtünk össze.
- Oliver! – szólított Rosetta. Nem szabad megtudnia, hogy mindenre emlékszem, majd miután végeztünk elhagyom őket.
-Azonnal megyek – kiabáltam ki, majd gyorsan kiszálltam, megtörölköztem és felöltöztem. – Mi az? –kérdeztem, mikor kiléptem a fürdőajtón.
- Indulunk – mondta nemes egyszerűséggel.
- Miattam mehetünk - rántottam meg a vállamat, majd elindultunk lefelé.

19. fejezet

/Nessie szemszöge/

Annyira tudni akartam, hogy hol lesznek, hogy segíteni tudjak neki. De most, hogy megígértem neki, hogy jó kislány leszek és otthon maradok, tartanom kell a szavamat. Miután elment, hogy elinduljanak, én lefeküdtem és a szobámra gondoltam. Mikor felébredtem még mindig sötét volt. Visszahajtottam a fejemet a párnámra, de nem tudtam elaludni, mert folyton csak Olira gondoltam. Patsy ugrott fel az ágyamra és befészkelte magát karjaim közé. Oldalra fordultam és selymes bundáját simogattam, miközben halkan szuszogott mellettem. Lassan álomba szenderültem.
-Jó reggelt, álomszuszék – lökdösött Emmett.
-Csak délig – fordultam be a fal felé és fejemre húztam a takarómat.
-Már dél van. És épp családi vadászatra készülünk. Szóval a kisasszony legyen szíves felkelni – rántotta le rólam a takarót.
-Ha ennyire muszáj –sóhajtottam és a szekrényemhez sétáltam.
-Csak nem megint álom randid volt? – poénkodott nagybátyám.
-Menj ki! – szóltam rá.

Mielőtt elmentünk volna, anya kedvéért ettem emberi ételt is. Emmel a szokásos játékunkkal kezdtünk. „ Ki tud elkapni előbb egy medvét.”
-Emmett vigyázz rá. Nessie kicsim, te pedig légy óvatos – aggodalmaskodott megint anya.
-Nyugi, Bella. Nem fog történni semmi – ölelte át Alice néni anya vállát.
-Háromra indulunk –mondtam.
-Rendben. Egy… Kettő –már épp kiáltottam volna a hármat, amikor meghallottam Jasper hangját.
-Mit látsz kedvesem? –kérdezte Alice –től.

/Alice szemszöge/

Bella mindig aggódik, pedig Nessie már egyáltalán nem kislány. Megnyugtatás képen megnéztem a közeli jövőt.
-Nyugi, Bella. Nem fog történni semmi – ölelt meg legjobb barátnőm.
-Háromra indulunk – hallottam meg unokahúgom csilingelő hangját.
-Rendben. Egy… Kettő – kezdte Emmett, de nem tudtam rájuk figyelni. Látomásom miatt.
„A várostól nem messze, hat vámpír három Volturi harcos ellen. Félix, Oli? Ezek szerint ő beállt a Volturihoz, de a szeme nem vörös. Ki lehet a harmadik személy? Őt még soha sem láttam. Mind a hat újszülött, a vezérük a sűrű erdőből figyeli az akciót, de az újak között egy ismerős arc. Mark.
-Mindenki kettővel küzd –adta ki az utasítást a lány. Demetri kettő vámpírral küzd, és a számomra ismeretlen harcos is. Oliver az előbb végzett az egyikkel, de most Mark hirtelen ráveti magát.
-Mért harcolsz? –kérdezte, hogy elterelje a figyelmét, de nem használt. Mark csak morgott rá. Kisétál a vezető a fák közül, Oli tekintete rávándorol, Mark kihasználja a helyzetet. A másik vámpír gyorsabb. Mögé kerül és egy gyors mozdulattal eltöri a nyakát, majd elégeti a darabokban lévő testét.
-Tűz –kiálltja a férfi, és Oliver körül tűzkarika jön létre. A férfi felemeli a kezét és szél támad. Egyre kisebb a kör. Nessie rohan ki a fák közül és beugrik Oli mellé. súlyos égési sérülések.
-Mondtam, hogy legyél jó kislány –pirított rá és az ölébe vonta.
-Muszáj volt tudnom, hogy jól vagy –e – sóhajtotta. A tű elérte őket, majd miután kialudt semmi sem volt ott.
-Ne! –kiáltotta a lány és arra a helyre futott, ahol az előbb még ketten álltak. –Oli! –zokogott könnyek nélkül.”
-Ne! –kiáltottam fel én is.
-Mit láttál? – kérdezte féltőn kedvesem.
-Alice, mikor és hol? –kérdezte Edward. Tudtam, hogy ő látni fogja.
-Négy nap múlva – 20 kilométerre, keletre innen. –folytattam gondolatban.
-Ott leszünk.
-Hol? –kérdezte kíváncsian Bella.
-Majd elmondom –biztosította róla bátyám. – Em menjetek, de csak óvatosan.
-Most már tényleg mondjátok el, miről van szó?
-Üljünk le –ajánlottam. – Elmondod? –néztem Ed felé. Ő csak bólintott.

18. fejezet

Dupla fejezetet kértetek és megérkezett az első fel. Mivel többen kértétek, hogy írjak Oliver szemszögéből, így írtam egy fejezetet. Van benne pár dolog, ami Nessie szemszögében nem volt benne. Remélem tetszeni fog. Ez az ajándék egyik fele. A másodiknak még nem álltam neki, de igyekszem. És hát minden Dóri nevű olvasónknak + Dórynak/aki most nem lehet itt/ Boldog Névnapot kívánok.

/Oliver szemszöge/

- Oliver! Hova mész? –kérdezte Rosetta, mintha az anyám lenne.
- Vadászni –fordultam vissza hozzá.
- De gyakorolnunk kell.
- Majd gyakorlunk, ha megjöttem. Most vadásznom kell.
- Akkor veled megyek –ajánlotta.
- Megleszek egyedül is –válaszoltam és ott hagytam. Miért kér mindent számon? Tudok magamra vigyázni, és különben is, minek gyakorolni, amikor elméletileg a legjobb harcos vagyok? Végre beértem az erdőbe és az ösztöneimre hagyatkoztam. Leterítettem két szarvast és egy őzt, amikor a szél idegen illatot hozott magával. Hátra arcot csináltam és támadóállásba helyezkedtem.
- Nem akarlak bántani- állt fel hirtelen és felemelte a kezét. Gyönyörű aranybarna szemei voltak, bár vörösek voltak. Talán sírt? Miért? Ki bánthatta meg ezt az angyalt? Báli ruhában volt, ezek szerint valamilyen ünnepségről jött, de nem hallottam róla, hogy valahol a közelben lenne ilyesmi. Felegyenesedtem a támadó állásból.
- Új vagy? Még soha nem láttalak erre –és tettem felé pár óvatos lépést.
- Ezt nehéz lenne elmagyarázni, de igen, ha úgy vesszük, új vagyok. A nevem Renesmee, de nyugodtan szólíts csak Nessie –nek.
- Igazán szép neved van. Engem Oliver –nek hívnak –mutatkoztam be én is. Odasétáltam mellé és leültem vele szemben az egyik fának dőlve.
- Te nem ülsz le? - kérdeztem és a velem szembe lévő fához mutattam.
- Azt hittem, nem vagy kíváncsi a társaságomra –pirult el, de leült.
- Mindig bővíteni kell az ismerősök körét és nekem sajnos nincs sok. A Volturik nehezen szereznek barátokat.
- Te a Volturi tagja vagy? –hangja csodálkozó volt.
- Igen és az egyik legjobb harcos azt hiszem.
- Csak hiszed?
- Igazából nem emlékszem semmire. Egy küldetésen voltam pár hete és törölték az emlékeimet.
- Sajnálom.
- Nem kell. Majd eszembe jut minden. És te? Hogy kerülsz ide ilyen csinosan?
- A nevemet már tudod –mosolygott rám és mintha fagyos szívem újra megdobbant volna. – Igazából még én sem tudom, hogy kerülök ide. Egyik pillanatban még otthon aludtam, másikban meg már itt voltam.
- Hogy érted azt, hogy aludtál? –ilyet még soha nem hallottam.
- Félvér vagyok. Édesanyám ember volt, amikor megszülettem.
- Ez érdekes. Még soha nem hallottam félvérekről. Aro biztos örülne a hírnek.
- Én úgy tudom, már ismer egy félvért. Szóval nem lenne újdonság.
- A szemeid nem vörösek. Nem ölsz embert?
- A családom vegetáriánus, ezért engem is így neveltek. De ahhoz képest, hogy Volturi vagy, neked sem.
- Nem szeretem az ember vért. Ki a családod?
- Oliver! –Rosettának is most kellett megjelennie.
- Most mennem kell –állt fel a lány.
- Ne menj –kérleltem. – Bemutatlak neki –ajánlottam, bár Ros nem hiszem, hogy odalenne érte.
- Sajnálom, nem maradhatok. Kérlek, ne beszélj rólam senkinek.
- Ígérd meg, hogy visszajössz.
- Ígérem –mondta, majd elment. Rosetta elé futottam.
- Jaj, már minden hol kerestelek. Nem tudtam elképzelni, hogy miért vadászol több órán keresztül.
- Kicsit messzebb mentem, már untam a szarvast –hazudtam.
- Értem, de legközelebb szóljál. Most pedig menjünk - és visszaindult a vár felé.

Egész napokat töltöttünk edzéssel. Mindig legyőztem őket, de szívesebben lettem volna máshol.
- Oliver, figyelj! –kiabált Rosie.
- Figyelek –mondtam és elismételtem azt, amit az előbb csinált. –Látod?
- Rossz volt. A lábadat túlságosan behajlítod, a kezed lóg. Így senkinek sem fogsz ártani.
- Vadásznom kell.
- Ezt hajtogatod, amióta megjöttünk. Elhiszem, hogy fárasztó, ezért kéne ember vért innod.
- Ezt verd ki a fejedből.
- Jó, akkor menjünk vadászni –egyedül akartam menni, és megígértem Nessie –nek, hogy nem árulom el senkinek.
- Majd holnap, úgy sem akarom végig nézni a tiéteket.
- Egyszer neked is ott kéne lenned.
- Ne erről beszéljünk. Na, mutasd azt a mozdulatot még egyszer.

- Még egy kicsit javíts a fogáson –utasított Demetri. – Csavard ki a kezét és fogd meg hátul –azt csináltam, amit mondott, de Félix ügyesebb volt. A lábát használta és most ő fogott le engem.
- Legközelebb figyelj minden testrészre. De amúgy nagyon jó volt.
- Fiúk, idő van –jelent meg Rosetta.
- Végre, azt hittem Heidi már soha nem ér ide. Oli te is jössz? –kérdezte Demetri.
- Kösz, ezt az étkezést inkább kihagyom.
- Meddig leszel távol? Csak, hogy tudjam, hogy nem kell aggódnom –kérdezte Rose, amikor a többiek bementek.
- Négy –öt óra, talán több, még nem tudom.
- Rendben, azért vigyázz magadra –mondta és búcsúzóul meg akart csókolni.
- Ígérem –egy apró puszit adtam az arcára, majd eltűntem.

Nem mentem messze vadászni, de muszáj volt megejtenem, mielőtt találkozom vele. Egyszer találkoztam vele - de olyan érzésem van mintha már több éve ismerném-, és sikerült magába bolondítania. Azt hittem, hogy szeretem Rosettát, de nem. Egyáltalán nem érdekelt, most sem, és a jövőben sem. Kicsit későn érkeztem meg a helyre ahol ezelőtt találkoztunk, féltem, hogy már elment.
- Nessie itt vagy?- kiabáltam. Már csak azt vettem észre, hogy valaki felém fut és a nyakamba ugrik, de túl nagy volt a lendülete és mindketten elestünk. Nevetésbe törtünk ki.
- Nekem is hiányoztál, sajnálom, hogy nem jöttem, de gondoltam nem örülnél, hogy ha társaságban jövök –néztem csokoládébarna szemeibe.
- Hát az tényleg nem lett volna a legjobb –adott igazat nekem.

Megint órákig ültünk és beszélgettünk, de már sokkal közelebb voltunk egymáshoz. Hogy pontosítsak már az ölemben ült, fejét vállamra hajtotta, és az egyik hajtincsével játszottam. Annyira jó volt a közelemben tudni, mintha ő hiányzott volna az itteni életemből. Jelentéktelen dolgokról kérdeztem, de nekem mind sokat jelentett. Megtudni mindent erről a csodálatos lányról.
- Te tudod, hogy hol lakom, de én nem tudom, hogy te hol. Elmondod? –kérdeztem, és ő habozott egy ideig.
- Angliában.
- Akkor, hogy kerülsz ide? Félre ne értsd, azok a legjobb napok, amikor velem vagy –mondtam és elpirult.
- Én sem nagyon tudom, talán egy új képesség.
- Több képességed van?
- Eddig csak egy volt. Ez nem tudom, hogy az-e.
- Nekem csak egy képességem van, de nem igazán veszem hasznát.
- Törölni tudsz érzéseket és másikat tudsz a helyére helyezni.
- Igen, de ezt honnan tudod?
- Tipp –mosolygott.
- És neked?
- Sajnálom, majd legközelebb válaszolok rá. Most már mennem kell –sóhajtotta szomorúan.
- Az ötödik nap találkozunk –mondtam és megcsókoltam. Olyan érzésem volt, mintha már csókoltam volna, és most nem akartam elengedni. Zihálva húzódott el ajkaimtól.
- Öt nap múlva –suttogta.
- Újra itt –még egy apró puszit nyomtam vörös szájára és elmentem.

A napokat nehezen viseltem el nélküle. Próbáltam az edzésekre koncentrálni, és már mindent úgy megtanultam, hogy Félixet is sikeresen legyőztem. Még csak három nap telt el. Vajon ő is ilyen nehezen viseli nélkülem, vagy jobban leköti magát addig? De még iskolába is jár, de az nem azt jelenti, hogy figyel is ott. Erre a gondolatra elmosolyodtam, hogy órákon rólam álmodozik.
- Min mosolyogsz? –kíváncsiskodott Rosetta.
- Csak egyszerűen jó kedvem van. Mit akar Aro?
- Majd meg tudjuk –mondta és tovább sétáltunk egyenesen a nagyterembe.
- Végre megérkeztetek kedvekéim.
- Mester –hajoltunk meg előtte. –Mit szeretnél?
- Egy küldetésre kellene mennetek. Angliába London környékén pár újszülött nem éppen jól viselkedik. Lehet, hogy vezetőjük is van. Oliver, Rosetta és Félix. Így mennétek. Sokkal biztonságosabb, mint egyedül.
- Mikor kell indulnunk?
- Pénteken, miután megjöttél a vadászatból Oli –nézett rám Aro. – Addig is még edzetek. Nem szeretném, ha valakinek is baja esne.
- Értettük.
- Távozhattok.

A maradék két napot kemény edzéssel töltöttük és engem mindig kifárasztottak. Fogalmam sem volt, hogyan fogom elmondani ez az egészet Nessie –nek. Ideges lesz, ha megmondom neki, és aggódni fog, amíg nem találkozunk. De én is az leszek. Talán meglátogathatom, miután végeztünk a küldetéssel.
- Oli – sóhajtotta, amikor meglátott a réten.
- Szia – mondtam, majd közelebb lépett hozzá, és birtokba vettem ajkait.
- Milyen heted volt? – kérdezte.
- Nélküled nagyon hosszú. De most szeretnék veled beszélni.
- Hallgatlak.
- Ugye azt már mondtam, hogy a Volturi –hoz, tartozom. És most feladatot kaptam. Nem leszek itt még jó ideig.
- Mikor jössz vissza? – kíváncsian, és gondolom, reménykedet benne, hogy azt mondom hamar
- Nem tudom.
- Hova mész? - kíváncsiskodott tovább.
- Ezt sajnos nem mondhatom el. Sajnálom - mondtam. Leültem egy fatövébe, majd az ölembe húztam.
- Tényleg nem mondod el, hogy hova mész? Annyira nehéz lesz kibírnom nélküled azt a sok időt. De ha tudnám, hogy hol vagy, megtalálnálak.
- Arról szó sem lehet. Nem szeretném, ha ott lennél. Még a végén valami bajod esik. Újszülöttekkel van dolgunk, nem tudnék úgy harcolni, ha te ott vagy.
- Éreztem, hogy ezt fogod mondani –sóhajtott egy nagyot.
- Sajnálom, nekem is nehéz lesz nélküled, még ez az öt nap is borzalmas volt. De féltelek.
- Legalább az országot és a várost mond meg. Kérlek, nem megyek oda. Csak tudni akarom –nézett rám, hatalmas kiskutya szemekkel.
- Ezért be kellene téged zárni –mondtam és ő csak mosolygott. – London közelében leszünk.
- Ezért nem akartad elmondani. De a családom segíthetne.
- Megoldjuk, csak maradj otthon. Ha jó kislány leszel, lesz számodra egy meglepetésem.
- Elmondod? –szeme újracsillogott.
- Nem. Meglepetés.
- Oli! Hol vagy?
- Oh. Ideje mennem. Akkor tudod, mit kell tenned.
- Otthon maradni és jó kislánynak lenni.
- Pontosan.
- De vigyázz magadra, nem élném túl, ha valami történne veled.
- Óvatos leszek –ígértem és szenvedélyesen megcsókoltam. Nem akartam elválni tőle, annyira jó volt a karjaimban tartani, hogy tudom, mellettem biztonságban van.
- Oliver! –kiabált Rose megint.
- Menj, már aggódnak érted –ajkaira erőltetett egy mosolyt.
- Próbálom gyorsan elintézni a dolgokat. Szeretlek.
- Én is –és pár könnycsepp gördült le az arcán. Letöröltem és még egyszer megcsókoltam.
- Most már megyek. Vigyázz magadra.
- Azt neked kell.
- De azért szeretném, ha te is vigyáznál.
- Ígérem. Szia.
- Szia –elköszöntem és Rosettához siettem.
- Azt hittem már soha nem jössz.
- Volt pár elintézni valóm.
- Félix már indulna –panaszkodott tovább.
- Akkor ne várakoztassuk –mondtam. Visszamentünk a várhoz. Ott elbúcsúztunk mindenkitől, és elindultunk Angliába.