19. fejezet

/Nessie szemszöge/

Annyira tudni akartam, hogy hol lesznek, hogy segíteni tudjak neki. De most, hogy megígértem neki, hogy jó kislány leszek és otthon maradok, tartanom kell a szavamat. Miután elment, hogy elinduljanak, én lefeküdtem és a szobámra gondoltam. Mikor felébredtem még mindig sötét volt. Visszahajtottam a fejemet a párnámra, de nem tudtam elaludni, mert folyton csak Olira gondoltam. Patsy ugrott fel az ágyamra és befészkelte magát karjaim közé. Oldalra fordultam és selymes bundáját simogattam, miközben halkan szuszogott mellettem. Lassan álomba szenderültem.
-Jó reggelt, álomszuszék – lökdösött Emmett.
-Csak délig – fordultam be a fal felé és fejemre húztam a takarómat.
-Már dél van. És épp családi vadászatra készülünk. Szóval a kisasszony legyen szíves felkelni – rántotta le rólam a takarót.
-Ha ennyire muszáj –sóhajtottam és a szekrényemhez sétáltam.
-Csak nem megint álom randid volt? – poénkodott nagybátyám.
-Menj ki! – szóltam rá.

Mielőtt elmentünk volna, anya kedvéért ettem emberi ételt is. Emmel a szokásos játékunkkal kezdtünk. „ Ki tud elkapni előbb egy medvét.”
-Emmett vigyázz rá. Nessie kicsim, te pedig légy óvatos – aggodalmaskodott megint anya.
-Nyugi, Bella. Nem fog történni semmi – ölelte át Alice néni anya vállát.
-Háromra indulunk –mondtam.
-Rendben. Egy… Kettő –már épp kiáltottam volna a hármat, amikor meghallottam Jasper hangját.
-Mit látsz kedvesem? –kérdezte Alice –től.

/Alice szemszöge/

Bella mindig aggódik, pedig Nessie már egyáltalán nem kislány. Megnyugtatás képen megnéztem a közeli jövőt.
-Nyugi, Bella. Nem fog történni semmi – ölelt meg legjobb barátnőm.
-Háromra indulunk – hallottam meg unokahúgom csilingelő hangját.
-Rendben. Egy… Kettő – kezdte Emmett, de nem tudtam rájuk figyelni. Látomásom miatt.
„A várostól nem messze, hat vámpír három Volturi harcos ellen. Félix, Oli? Ezek szerint ő beállt a Volturihoz, de a szeme nem vörös. Ki lehet a harmadik személy? Őt még soha sem láttam. Mind a hat újszülött, a vezérük a sűrű erdőből figyeli az akciót, de az újak között egy ismerős arc. Mark.
-Mindenki kettővel küzd –adta ki az utasítást a lány. Demetri kettő vámpírral küzd, és a számomra ismeretlen harcos is. Oliver az előbb végzett az egyikkel, de most Mark hirtelen ráveti magát.
-Mért harcolsz? –kérdezte, hogy elterelje a figyelmét, de nem használt. Mark csak morgott rá. Kisétál a vezető a fák közül, Oli tekintete rávándorol, Mark kihasználja a helyzetet. A másik vámpír gyorsabb. Mögé kerül és egy gyors mozdulattal eltöri a nyakát, majd elégeti a darabokban lévő testét.
-Tűz –kiálltja a férfi, és Oliver körül tűzkarika jön létre. A férfi felemeli a kezét és szél támad. Egyre kisebb a kör. Nessie rohan ki a fák közül és beugrik Oli mellé. súlyos égési sérülések.
-Mondtam, hogy legyél jó kislány –pirított rá és az ölébe vonta.
-Muszáj volt tudnom, hogy jól vagy –e – sóhajtotta. A tű elérte őket, majd miután kialudt semmi sem volt ott.
-Ne! –kiáltotta a lány és arra a helyre futott, ahol az előbb még ketten álltak. –Oli! –zokogott könnyek nélkül.”
-Ne! –kiáltottam fel én is.
-Mit láttál? – kérdezte féltőn kedvesem.
-Alice, mikor és hol? –kérdezte Edward. Tudtam, hogy ő látni fogja.
-Négy nap múlva – 20 kilométerre, keletre innen. –folytattam gondolatban.
-Ott leszünk.
-Hol? –kérdezte kíváncsian Bella.
-Majd elmondom –biztosította róla bátyám. – Em menjetek, de csak óvatosan.
-Most már tényleg mondjátok el, miről van szó?
-Üljünk le –ajánlottam. – Elmondod? –néztem Ed felé. Ő csak bólintott.