Epilógus

Ezt is megértük. A hosszú kimaradás(ok) után megérkezett az Epilógus, melyben végleg elérkeztünk a történet végéhez. Köszönjük, hogy olvastatok és azoknak még inkább, akik nem hagytak el bennünket a hosszú szünet(ek) után sem. Viszlát. Dóry és Bogíí

Epilógus

Én hoztam fel a költözést, most mégis nehezemre esett mindent itt hagyni. Phoebe halála az én hibám volt, és ennek az eredménye a költözés. A kezemben szorongatott csokrot barátnőm sírjára raktam. Hiányozni fog, mint egy legjobb barátnő, és mint egy kapocs az emberi felemhez.

-         Miért bujkálsz? – kérdeztem miközben egy másodpercre sem vettem le a tekintetem a sírról.

-         Nagyon jó vagy. Pedig még az illatomat sem tudtad megérezni. Direkt ügyeltem rá.

-         Egyszerűen csak tudom, hogyha a közelembe vagy. Eddig nélkülöznöm kellett, talán ez az oka – suttogtam, mert úgy is tudtam, hogy meghallja és a mellkasának dőltem.

-         Nem ismertem őt, de biztos nagyon közel kerültél hozzá. Sajnálom, hogy ennyi időt külön töltöttünk.

-         Fontos szerepet töltött be az életembe, de az a fejezet, amiben együtt szerepeltünk lezárult és most már csak az a lényeg, hogy te újra velem vagy.

-         És soha nem hagylak.

-         Soha.

Valóban. Életem egyik fejezete lezárult. Oli nélkül borzalmas időszak volt, de a barátaim enyhítették. Most, hogy ők hagytak magamra, de Oli visszatért már nincs miért aggódnom. Az örökkévalóságot fogom mellette boldog eltölteni, és csak ez számít. Az egész család csak ránk várt, hogy új életet kezdjünk valahol máshol. Nem voltam rá kíváncsi hogy hova is tartunk. Velük vagyok és velük is maradok örökre.