9. fejezet

/Mark szemszöge/

-Megjöttem! – kiabáltam anyunak.
-Szia, Mark! – jött oda a húgom.
-Szia, Diana! – kaptam ölembe kishúgom.
-Na, milyen volt az új suli? – jött oda anyu.
-Azt hiszem, ha azt mondom, hogy fantasztikus, akkor nem túlzok.
-Na! Csak nem lány van a dologban.
-Hát… öhm… - nevettem el magam, mert hát tényleg lány volt a dologban. – De.
-És hogy hívják? – érdeklődött kíváncsian anyu.
-Hát… azt elfelejtettem megkérdezni tőle – ó a francba! Ezt tényleg elfelejtettem. – majd holnap megkérdezem. – ígértem meg anyunak és magamnak is.
-Rendben. Miatta jöttél ilyen későn haza?
-Aha. Segített házit csinálni, meg holnap is ilyen körül érek majd haza, mert segít felzárkóznom angol történelemből.
-Rendes lány lehet.
-Az is.
-Na, menj ott a vacsora az asztalon.
-Oké. Kösz.

Megettem a vacsit, aztán felmentem a szobámba tanulni. A bioszt már megtanultam, de átnéztem még egyszer. A föcivel több gondom volt. Utálom, így tovább tart megtanulni. Aztán elmentem fürdeni. Mikor végeztem, bementem a szobámba és *bekapcsoltam az Slipknot CD-t. Miközben hallgattam csak az a lány járt a fejemben. Olyan gyönyörű mosolya van! Ezzel a gondolattal aludtam el, és reggel ezzel keltem.

/ Nessie szemszöge/

Hát, igen. Amint végeztem a vacsival, jött is Alice hogy kifaggasson.
-Nos, milyen az új fiú?
-Aranyos, kedves, és nagyon jól néz ki.
-Hogy hívják? - érdeklődött Alice. – ne kelljen már mindent harapófogóval kihúzni.
-Mark Cooper – nek hívják. Amint láttad angol törin előttünk ül. És médián is velünk van.
-Na és mibe volt? – kérdezte nagynéném.
-Abban a ruhában, amiben láttad.
-És ki az a Melissa?
-Csak egy csaj a 10/c – ből. Phoebe ismeri. Én nem igazán.
-Értem. Milyen a mosolya? Hasonlít… tudod… Oli - éra?
-Nem tudom. Így még sose néztem meg a mosolyát. De az tuti, hogy nagyon elbűvölően tud mosolyogni – pirultam el.
-Na, jó. Gondolom holnap is későn jössz majd meg. Jó mulatást! De tanulni se felejts el!
-Alice! A vámpírmemória csodákra képes! – mondtam és együtt nevettünk a poénomon.

Felmentem a szobámba és előkészítettem a jegyzeteimet a polgárháborúról. Nem is volt olyan sok. Csak négy A/4 – es oldal. Elpakoltam a táskámat, és megpróbáltam tanulni. Tegnap azért nem tudtam, mert csak az „új fiú” járt az eszemben. Most is azért. Csak tegnap még nem tudtam, hogy hogyan néz ki. Most viszont csak a mosolyát látom, ha behunyom a szemem. Na, jó. Határoztam el magam. Egyszer elolvasom a bioszt és a földrajzot. A matekházit már Phoebe – ékkel megcsináltam. Elmentem fürdeni, de most a szokásoshoz képest is nagyon sokáig voltam benn. Csak beleültem a fürdőkádba és lemerültem. A víz simogatta az arcom. Fürdés közben vannak a legjobb gondolataim. Most is eszembe jutott két ilyen idézet. Az egyik ez volt: „Nem szabad félned a kudarctól. Játszd végig a játékot.” Ez teljes mértékben nekem való idézet. Most is ez van. Végig kell mennem mindenen. Az úton, amit nekem jelöltek ki. Ha van ilyen, persze. A másik pedig: „Nem tudhatod, hogy az élet erősebb vagy a halál. De a szerelem mindkettőnél erősebb.” Vajon mikor fog meghívni Mark a bálba? Holnap kedd van. Egy nap ismeretség után biztos nem fog elhívni. Újra lebuktam a víz alá. Kopogtak a fürdő ajtaján. Feljöttem a felszínre. Még elég sok hab volt a felszínen. Oké. Jöhet, aki kint van. Újra kopogtak. Beleszippantottam a levegőbe és anyu illatát éreztem az ajtóból.
-Gyere be, anyu!
Nyílt az ajtó és anyu bejött.
-Szia, Ness!
-Szia. Miért jöttél?
-Nem tudom. Csak valami azt súgta, hogy jöjjek be hozzád.
-Értem.
-Mióta vagy a fürdőben?
-Mennyi az idő?
-Tíz perc múlva kilenc.
-Akkor… - gyors egy kis fejszámolást végeztem. – két órája lesz tíz perc múlva.
-Ideje lenne kikászálódnod, ifjú hölgy.
-Oké. Mindjárt.

Aztán kiment. Az a tíz perc már mindegy. Újra lebuktam és megmostam a hajamat is. Remélem holnap sikerül lenyűgöznöm Mark – ot. Kimentem a fürdőből, hatalmas gőzt hagyva magam után. Bementem a szobámba, és bekapcsoltam apu CD – jét. Sokáig fenn maradtam. Kétszer is újra kellett indítanom a CD – t, de végül elaludtam. Reggel arra ébredtem, hogy valaki, akinek nagyon Emmett illata van, ugrál rajtam. A fejemre húztam a takarót, és kiszóltam alóla.
-Emmett, fejezd be! Hagyj aludni! Csak még fél órát!
-Nem, nem Nessie. Nem késhetsz el a suliból.
-Amúgy meg miért nem csörög az órám?
-Hát, igen. Azt egy kicsikét összetörtem.
-Összetörted?! De hisz azt Oli – tól kaptam. Em, nem hiszlek el! Olyan szemét vagy néha! – mondtam és már majdnem a sírás határán voltam.
-Bocsáss meg Nessie –ke! Én most tényleg nem akadtam. – mondta és a szeme valóban ezt tükrözte.
-Jó, bocsi, Em. – mondtam, visszazökkenve a normálisba. - Csak tudod, nagyon szerettem ezt az órát. Oli vette és nem tudom, hogy látom – e még valaha.
-Tudom, Ness, tudom! És nagyon sajnálom az órát és Oli – t is.
-Szent a béke? – kérdeztem, mert most biztos voltam benne, hogy Em ma és holnap sem fog piszkálni.
-Persze. Csütörtök estig. – mondta most már röhögve.
-Na, tünés kifelé! Ha nem akarok elkésni, ideje lenne felöltöznöm!
-Oké, már itt se vagyok! – és eltűnt.

Végre megszabadultam tőle. De tényleg. El fogok késni!

/ Mark szemszöge/

Gyorsan felöltöztem, elpakoltam a kajámat, amit anyu odakészített az asztalra, aztán indultam is. Már fél hét. Hol lehet? De ott a barátnője. Hogy is hívják?... Ja, persze. Phoebe.
-Szia – léptem oda hozzá.
-Hello. Mizu?
-Semmi. Figyi, mikor jön a barátnőd, akivel tegnap voltál? Elfelejtettem megkérdezni, hogy, hogy hívják.
-Biztos Reneesme – ről beszélsz. Mindenki csak Nessie – nek, vagy Ness – nek hívja. De én is őt várom. Ma nem jött a busszal.
-Értem. Szólnál, ha megjön?
-Persze.
-Kösz.
-Nincs mit.
-Na, szia.
-Szia.

/ Nessie szemszöge/

Gyorsan odamentem a gardróbomhoz és elkezdtem kutakodni, hogy mit is vegyek fel. Fél hét van. Habár majd apu elvisz. Ha itthon van. Vagy valaki. A végére egy fekete pólónál és kardigánnál döntöttem egy egyszerű farmerral. Gyors megettem a müzlimet és szóltam.
-Ki van itthon?
-Csak én - Jött elő Jazz.
-Oké. Itt a kocsid vagy a motorod? Mond, hogy itt van, kérlek!
-Hát a mocim itt van. De miért?
-Elvinnél? Kicsit sokáig készülődtem és lekéstem az iskolabuszt.
-Persze. Van másik sisakom is. Indulhatunk?
-Aha. Csak fölfutok a cuccomért.
-Rendben.

Tíz perc alatt ott is voltunk a sulinál.
-Kösz, Jasper! Életet mentettél.
-Ohh, ugyan már. Szívesen máskor is. Délután később jössz majd igaz?
-Igen. Na, megyek. És még egyszer kösz.
-Nincs mit, máskor is.
-Na, szia.
-Szia. – mondta és már el is hajtott.

Ekkor észrevett Phoebe is.
-Ness, végre itt vagy! Már Mark is keresett.
-Komolyan?
-Most ment el az előbb.
Oké. Akkor keressük meg.

* http://www.youtube.com/watch?v=3dTo48hSLsw&feature=related