4. fejezet

/Rosetta szemszöge/

Ott hagytam Oli –t a szobában és elindultam keresni valakit, hogy elmondjam a kis kirándulásunkat. Mivel a nagyterem messze volt Oliver szobájától ezért inkább egy másik úton mentem, hátha belefutok valakibe.
- Demetri! –szóltam neki. – Oli -val elmegyek vadászni, ha visszajöttünk mindent elmesélek –ezzel hagytam ott őt. Elindultam a nagykapu felé, ahol Oli várt rám.
- Indulhatunk? –kérdeztem.
- Persze.
- Csak kövess! –utasítottam és egy csatornán keresztül vezettem ki egy erdőbe. –Itt is volnánk –mondtam tizenöt perc multán, amikor kiértünk. Oliver körbe nézett, de nem csinált semmit.
- És most? –meredt rám. –Mit kell csinálni?
- Csak hagyatkozz az ösztöneidre. Vegyél mély levegőt és kövesd a zsákmányt.

/Oliver szemszöge/

- Csak hagyatkozz az ösztöneidre. Vegyél mély levegőt és kövesd a zsákmányt.
Követtem Rosetta utasítását. Torkomat elöntötte az égető érzés, amikor megéreztem a vadat. Követtem illatát, be az erdő sűrűjébe. Megálltam a tisztás szélén és figyeltem, ahogy a szarvas ott áll és figyeli az egész területet. Gyorsan rávetettem magam és éreztem meleg, pulzáló vérétnek ízét a nyelvemen, ahogy kioltja a torkomban lévő tüzet. Mihelyt végeztem vele, több állattal is végeztem, hogy csillapítsam szomjamat. Rosetta is már engem figyelt az erdőből, de nem jött. A vörös szempár engem figyelt az erdő széléről, mintha még soha nem találkozott volna, velem egyidős vámpírral.
- Miért nézel? –kérdeztem meg tőle miközben felé sétáltam.
- Csak annyira jól nézel ki, amikor ragyogsz.
- Hogy érted azt, hogy amikor ragyogok? –néztem rá értetlenül. Elsétált mellettem, ki a napra. Megfordultam, hogy szembe lehessek vele, és csak ámultam a látványra. Rosetta állt előttem haja fényesen csillogott a napfényben, míg arcán ezernyi kis gyémánt ragyogott. –Gyönyörű vagy. Ez… ez hogy lehetséges? –dadogtam.
- Ha fényre megyünk, elkezd csillogni a bőrünk, ezért nem mutatkozunk fényes nappal az emberek előtt, mert akkor azonnal rájönnének, hogy mik is vagyunk. De ideje lenne visszamennünk.

Visszamentünk a várba és én újra egyedül sétáltam fel a szobámba. Kár, hogy nem tudok aludni, pedig most szükségem lenne rá. Olyan sok mindent tudtam meg az egy nap alatt, ezt valahogy fel kell dolgoznom.

/Rosetta szemszöge/

Miután visszaértünk, én Aro - hoz indultam, hogy Oliver –ről beszéljünk.
- Rosetta, kedves örülök, hogy itt vagy. Hallottam tettél egy kis kirándulást az erdőben.
- Igen.
- És gondolom nem is egyedül.
- Nem, Oli –val voltam. Elkísértem vadászni.
- Hogy érted, hogy vadászni.
- Éppen ez miatt jöttem. Oli –ban van valami furcsa, undorodik az embervértől.
- Ez igazán furcsa. De ezt nem tudjuk megváltoztatni, örüljünk, hogy a családunkhoz tartozik.
- Uram, el kellene kezdenünk az edzését.
- Igazad van, jövő héten neki is álltok. Te és Félix fogtok neki segíteni. Aztán ne használd a képességed.
- Nem fogom –mondtam és sarkon fordultam.

/Bella szemszöge/

Nessie, amióta Oli –t elvitték, borzasztóan szomorú lett. Majdnem olyan állapotban volt, mint én, amikor Edward elhagyott. Egyedül gubbasztott fent a szobájában és az Oli –tól kapott cd –t hallgatta. Minden ételt megevett, amit én vagy Esme készítettünk, és fel is vittünk neki. Vadászni viszont soha nem ment el. Aggódott érte az egész család. Nem is akartunk még visszamenni Angliába, majd csak nyár végén.
- Edward, mi lesz akkor, ha Nessie soha nem fog többet mosolyogni? –bújtam kedvesem ölébe.
- Ne aggódj, minden gond meg fog oldódni egyszer –és közelebb vont magához. Ajkai végig kisérték nyakam és állam vonalát, míg keze a hátamra siklott és lassan kezdett megszabadítani ruháimtól. Fölé térdeltem, hogy könnyebben tudjam megszabadítani ingjétől. Már a farmerját kezdtem kigombolni, amikor berontott Alice.
- Jaj, sajnálom, nem tudtam –nevetett fel. Nevetésére Emmett és Jasper is a szobánk felé vette az útját. Gyorsan felöltöztünk, mielőtt bármit is mondhatnának nekünk.
- Miért jöttél Alice? –kérdezte Edward dühösen.
- Belláért –mondta és kihúzott a szobából, pont mikor Emmették is beértek.
- Miről maradtunk le? –terült szét a szokásos kaján vigyor Emmett arcán.
- Semmiről –válaszolta Edward.