16. fejezet

Megesett rajtatok a szívem. Remélem Dóry nem szedi le ezért a fejem. Elnézem azt az egy komit,de mostantól tényleg 10-nek kell lennie. Nincs alkú. Sajnálom.

A fejezetről: máshogy gondoltátok tudom,nem így képzeltétek el,de ha előbb írtok komit akkor nektek megfelelően írjuk meg. Dóry úgy gondolta, hogy most Nessie kerítőnőnek áll. Ne feledjétek komikat,mert csak így tudunk javítani azon ami nem tetszik.Bocsíí, hogy rövid lett.

/Nessie szemszöge/

Mikor reggel felébredtem, kipihent voltam, mégis fáradt. Az este járt az eszemben és Mark csókja. Édes volt, de nem ő életem szerelme. Vagy létem szerelme. Ez a hely már foglalt. Oliver elfoglalta. Még két nap volt az újabb találkozóig. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és lementem reggelizni. A müzlim a szokott helyen állt. Az illatokból ítélve csak Alice néni és Rosie néni volt itthon.
- Alice! Tudnál keresni nekem valami ruhát? Most nincs erőm és kedvem hozzá.
- Persze! – táncolt le a lépcsőn. – Milyen színű legyen?
- Nem is tudom. Legyen kék.
- A legjobb választás mára.
- Miért mi lesz ma?
- Majd meglátod! – mondta sejtelmesen.
A suli felé csak ezen járt az agyam.
- Ness! Itt vagy? Vagy valahol máshol jár az agyad? – kérdezte barátnőm, mikor már az első órára mentünk.
- Jaj, bocs, Phobs! Csak elkalandoztam, Mit is mondtál?
- Mi történt az este miután én elmentem?
- Honnan veszed, hogy történt valami? – adtam az ártatlant.
- Rád van írva. És Mark –kal is találkoztam. Majdnem nekem jött. Aztán beszélgettünk. De ez most nem lényeg.
- Semmi. Tényleg semmi.
- Aha. És a csók nálad a semmi kategóriába tartozik?
- Honnan…
- Mark elmondta. De nem akartam elhinni, hogy elküldted ezért a te szádból akartam hallani. Mond, hogy nem igaz!
- De. Igaz. – mondtam végül.
- Te most komolyan dobtad Mark –ot? Ezt a – és itt lehalkította a hangját – szuper pasit?
- Phoebe, te belezúgtál – állapítottam meg.
- Nem, dehogy!
A beszélgetést nem folytattuk, mert becsengettek. Órán nem beszéltünk és utána is csendben mentünk órákra. Angol irodalom után én a könyvtár felé vettem az irányt.
- Nessie! Angol törink lesz.
- tudom, de én most nem megyek. Majd elmagyarázom. Szia.
- Szia.
A könyvtárban gyorsan telt az idő. Megkerestem a Romeo és Júliát, majd elkezdtem olvasni. Csak a második felvonásig jutottam, mikor nyílt az ajtó és Mark lépett be.
- Szia!
- Hali!
- Mit olvasol?
- Romeo és Júliát. Amúgy miért jöttél?
- Kell a tanárnak egy könyv. Hogyhogy nem vagy órán?
- Van igazolásom. És nem akartam kellemetlen helyzeteket.
- értem – mondta. Érezni lehetett a feszültséget. Majd elment megkeresni a könyvet.
- Figyu, neked tetszik Phoebe?
- Mi? – szólt ki meglepődve a könyvespolc mögül.
- Tetszik neked Phoebe Leaves?
- Öhm… nem tudom. Miért kérdezed?
- Csak látszik rajtad.
- De nekem te jobban tetszel. – pirult el.
- Figyelj! Én tudom, hogy ez nem korrekt. De én nem úgy nézek rád, mint a pasimra. Hanem csak úgy, mint barátra. És bocs, hogy eddig nem szóltam erről és hagytam idáig fajulni a dolgokat.
- én el akartam mondani, de nem tudtam, mert még nem volt rá alkalmam.
- Menned kell órára. Suli után a kapuban várlak. Próbáld meg úgy intézni, hogy Phoebe ne jöjjön veled. Menj! A tanár már biztos türelmetlen.
- Oké. Akkor suli után. Szia.
- Szia.
A többi órán nem figyeltem, de a vámpírmemóriának hála, ha kérdeztek tudtam a választ. Már tudtam miért jó a kék felső. Szakításhoz tökéletes. Látszik rajtad, hogy boldog szeretnél lenni, és hogy azt akarod, hogy ő is boldog legyen. Suli után kint vártam. Egyedül jött, ahogy ígérte.
- Szia.
- Szia. Szóóóval. Phoebe. Mondj róla három jelzőt!
- Szép, kedves és öhm… izé…
- Igen?
- Szóval, nagyon igéző ajkai vannak – pirult bele a mondandójába.
- Tehát – mosolyogtam – tetszik! Tetszik! Tetszik! Tetszik!
- Jó, igen, bevallom nyíltan, hogy tetszik Phoebe! – mondta suttogásnál is halkabban. Ha ember lettem volna, biztos alig hallottam volna meg.
- Oké. Akkor holnap talizunk! – köszöntem el mosolyogva.
- Várj! – megvárta, míg visszafordultam, majd folytatta – Egy baráti ölelés?
- Persze. – megöletem, majd hazafelé vettem az irányt.
Otthon Alice néni csak mosolygott. Biztos végignézte a jelenetet. Elhatároztam, hogy éjszaka elmegyek Phoebe – hez. Az új képességemmel. Egyszer említette, hogy naplót ír. Biztos írt bele Mark –ról is. Megtanultam holnapra, és elmentem letusolni. Fél tízkor már le is feküdtem. Voltam már Phoebe –nél, így tudtam hova gondoljam magam. Mikor megérkeztem már aludt, így nyugodtan kutakodhattam. Az éjjeliszekrénye fiókjában találtam rá a naplójára. Megkerestem a szombati bejegyzést és elkezdtem olvasni:
„ Szombat
Délelőtt, mint ilyenkor mindig, tízkor keltem. Aztán leültem a gép elé, és felléptem MSN –re. Nem volt fenn se Mark, se pedig Nessie. Felhívtam, de nem vette fel. Majd Mark –ot is felhívtam. 11:00 –kor hívtam és 11: 55 kor raktuk le. Szeretek vele beszélni. Valahogy, olyan megnyugtató a jelenléte és a hangja. Lehet, hogy beleszerettem. De nem szabad. Ő Nessie –é. De akkor is. Olyan szép szeme van, és olyan igézek az ajkai. – Mark is ezt mondta ma. –futott át az agyamon, majd továbbolvastam. – Lementem ebédelni. Délután megint sokat beszéltem vele MSN –en. Este úgy kellett kirángatni a gép elől. Elmentem fürdeni, majd lefeküdtem, és Mark –ra gondolva aludtam el.”

„Vasárnap
Ma 9kor keltem. Reggeliztem, majd ebédig tanultam, és próbáltam megérteni a törit. Anyu szólt, hogy menjek le ebédelni. Délután felhívtam Mark –ot, hogy menjünk el Nessie –hez, mert nem értem a törit. Mondta, hogy ő sem érti, és megbeszéltük, hogy elöttünk találkozunk. Elmentünk Nessie –hez. Mark már aggódott és én is, mert eddig nem vette fel a telefont. Elég sokáig maradtunk, de én előbb eljöttem. Féltékeny voltam Renesmee –re, mert most már biztosan tudom, hogy beleszerettem Mark –ba. Mark még ott maradt, mert még mindig nem értette az anyagot. Este nem volt fenn semelyikük se MSN-en. Megint Mark –ra gondolva aludtam el.”

„Hétfő
Nessie volt suliban. Faggatott Mark –ról. Valahogy rájött, hogy tetszik nekem, mert rá is kérdezett. Aztán Mark mondta, hogy ma valami dolga van így nem vele mentem hazafelé. Itthon csak tanultam, aztán elmentem tusolni. Mark és Ness járt az eszemben mielőtt elaludtam volna. Vajon Ness még mindig szereti, vagy már szabad préda?”

Ránéztem az órára. 23:00 –t mutatott. Gyorsan leültem a székébe, majd elaludtam. A következő pillanatban már a saját ágyamban ébredtem. Elégedetten dőltem hátra a párnámon, majd elnyelt a megnyugtató sötétség.